Commodore háziszámítógép-család

A Commodore Business Machines (CBM), majd Commodore International Ltd.  cég mikroprocesszor vezérlésű, játékokra és tanulási célokra kifejlesztett, egyszerű architektúrájú, sokféle külső eszköz csatlakoztatására alkalmas, olcsó háziszámítógép-családjának tagjai csak abban tértek el egymástól, hogy egyrészt mind fejlettebb mikroprocesszorokat használtak vezérlésre, másrészt a kialakított interfészek egyre több és fejlettebb külső (periférikus) eszköz használatát tették lehetővé. Két év múlva még egy hordozhatónak szánt változattal is kísérleteztek, mérsékelt sikerrel.

A továbbiakban a Commodore 64 (C64; felső kép), a Commodore Plus/4 (C+4; középső kép, tartozékokkal)  és az SX-64 (hordozható, alsó kép) modell paramétereit ismertetjük részletesen.

Felépítés

Központi egység

Bájt szervezésű gépek: 8 bpB

• vezérmű:
  • C64
    • MOS 6502 vagy MOS8500 mikroprocesszor, órajel 1,023 MHz (NTSC), illetve 0,985 MHz (PAL)
    • videotár és -vezérlés: MOS VIC (Video Interface Chip) – II, illetve   MOS 6567/8567 (NTSC) vagy MOS 6569/8569 (PAL)
    • hanggenerátor: MOS 6581 / 8580 (SID)
  • C+4
    • MOS 7501,  órajel 1,79 MHz (NTSC), illetve 1,77 MHz (NTSC)
    • videotár és -vezérlés: u.a.
    • hanggenerátor:  u.a.
  • SX-64
    • MOS 6510, órajel 1,02 MHz (NTSC), illetve 0,985 MHz (PAL)
    • videotár és -vezérlés: u.a.
    • hanggenerátor:  u.a.

•  főtár:
  • C64 és SX-64
    • 64 KB RAM (ebből 38 KB elérhető a BASIC programok számára)
    • 0,5 KB RAM színpaletta
    • 20 KB ROM (8 KB alap-BASIC, 8 KB kernel, 4 KB karaktergenerátor)
  • C+4
    • RAM: 64 KB, ebből közel 60 KB elérhető a BASIC programok számára; bővíthető 256 KB-ra vagy  1 MB-ra
    •  64 KB ROM
• számolómű: a mikroprocesszorba beépített ALU

Periféria

• háttértár:
  • C64:
    • VC-1530 vagy VC-1531 adatmagnó
    • RAM csatolókártya (közvetlenül a mikroprocesszor cím- és adatsínére csatlakoztatva)
    • hajlékonylemez csatolható külön dobozban, saját tápegységgel (5,25″, egyoldalas, 180 kB)
  • C+4:
    • átalakítóval csatlakoztatható adatmagnó
    • hajlékonylemez meghajtó (VC-1541 vagy VC- 1551)
  • SX-64: beépített hajlékonylemez: 5.25″, (egyoldalas 180 KB)
• külső eszközök:
  • standard billentyűzet (minden modellben)
  • konzol monitor
    • C64 és +4: színes monitorokhoz Y/C (8 pólusú DIN csatlakozón) vagy tévékhez kompozit videojel, illetve külön RF modulátor antenna bemenethez
    • SX-64: beépített 5″-os monitor
  • interfészek és portok
    • két DE9M játékvezérlő (botkormányhoz, vagy fényceruza és egér csatlakoztatásához)
    • RS-232 8 bites párhuzamos illesztés (nyomtatóhoz stb.)
    • IEEE-488 soros illesztés (6 pólusú DIN csatlakozó) hajlékonylemez meghajtóhoz stb.

A hálózati tápegység (5V DC és 9V AC) külön dobozban volt.

Működés

A vezérlő mikroprocesszor 256 utasítással rendelkezett és BASIC programokat hajtott végre.  Rövid ismertetés: BASIC összefoglalás.

A képernyő-felbontást a videoprocesszor határozta meg: folyamatosan előállította a videotár mindenkori tartalmát automatikusan megjelenítő videojelet (NTSC illetve PAL szabvány szerint), az előírt üzemmódnak megfelelően:

• szöveges mód: 25 sor, 40 chpl, 16 szín (a karaktergenerátor két  kisbetűs/nagybetűs karakterkészletet tartalmazott)
• grafikus módok:
  • C64:320*200 képpont monokróm, illetve 160*200 képpont, 16 szín (egy karakterhelyen legfeljebb 4 szín)
  • C+4: 320*200 képpont, 121 szín (15 alapszín, mindegyik 8 árnyalatban + fekete)
  • SX-64: 320*200 képpont (monokróm), 160*200 képpont, 16 szín (egy karakterhelyen legfeljebb 4 szín)
  • mindegyik modellhez 8-féle mozgatható grafikus kurzor (MOB, 24*21 képpont), játékprogramokhoz

A 3 csatornás hanggenerátor csatornánként 9 oktávnyi hangot és 4-féle hangszínt (hullámformát) produkált

Az SX-64 billentyűzete levehető volt és összecsukva a ház fedeléül is szolgált

Programkészlet

• operációs rendszer nem volt
• fordítóprogram:
  • C64: eredetileg Commodore BASIC 3.5, később játékprogramok írásához grafikus funkciókkal kiegészítve
  • C+4: ezeken kívül gépikód-fordítóprogram
  • SX-64: Commodore BASIC 2.0.

A felhasználók számos programot fejlesztettek ki, saját használatra

Kereskedelmi forgalomban mindegyik típushoz közel 500 játékprogram volt kapható; egy lista: C64 játékok

C+4-hez: ezeken kívül szövegszerkesztő és táblázatkezelő alkalmazási programok is készültek

Történeti érdekességek

A C 64 család “őse” az 1980-ban kibocsátott, meglehetősen szerény képességekkel rendelkező  PET házi-számítógép volt, amelyből világszerte közel 1 millió darabot adtak el. A gépcsalád  legenda szerint azért kapta a Commodore nevet, mert az ötletgazda Jack Tramiel katonai csengésű titulust szeretett volna, ám már minden magasabb rang, így a General (tábornok) és az Admiral (tengernagy) is foglalt volt, maradt hát a Commodore (sorhajó-kapitány).

Ezt követte a VIC-re épülő VIC-20 2,5 millió darabos forgalmával, majd a világsikert aratott Commodore 64 (C64), amely nálunk is a legkedveltebb változat volt, és közel két évtizedes diadalútja során világszerte mintegy 22 millió példányban kelt el. Továbbfejlesztett változata a eredetileg Commodore 264, majd Commodore Plus/4  (C+4) néven 1984-ben jelent meg.

A C+4 magyarországi sikerét jórészt a 80-as évek közepén futó Iskola-számítógép program-nak köszönheti, amelynek keretében központi forrásból több mint 10 000 db Commodore 16 és “gumibillentyűs” Commodore 116, illetve Commodore Plus/4 gépet vásároltak meg – az előbbi kettőből szerencsére csak néhány darabot; lásd Magyarországon világhírű sorozat 1. rész.

Az SX-64 sikertelenségéhez nagyban hozzájárult 5 kg súlya és az akkumulátor hiánya.

Források

Részletes ismertetések: C64, C+4, illetve SX-64.

A Commodore 64 bővebb műszaki és programozói leírása: Mikroazámítógép Magazin 1984/3, 20.- 21. oldal; emellett érdekes a  30 éves “élettörténete” is

A Commodore Plus/4 kimerítő műszaki és programozói leírása: Mikroazámítógép Magazin 1986/10, 32. – 35. oldal

További bőséges információforrás a Commodore nagycsalád weboldal, ahol az 1977-1992 között kibocsátott 46 Commodore és Amiga modell adatait találjuk meg