Rózsa Pál

1949-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) tanársegéd a Borbély Samu által vezetett Matematikai Intézetben.

1950-ben a Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztályára kerül, mint a műszaki egyetemek alaptárgyainak előadója.

1951-1955 között az MTA Alkalmazott Matematikai Intézetében Egerváry Jenő aspiránsa, később tudományos munkatárs, illetve főmunkatárs. 1956-ban megvédi aspiránsi disszertációját; 1960-ban az ELTE-n filozófia doktora lesz.. 1960-63 között Egerváry utódjaként a Mátrixelmélet és alkalmazásai csoport vezetője. A mátrixelmélet és a numerikus módszerek nemzetközileg ismert kutatója.

1963-68 között az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) Matematikai Főosztályának irányítója.

1968-ban egyetemi tanárrá és a BME Építőmérnöki Kar Matematika Tanszéke vezetőjévé nevezik ki. 1978-ban átkerül a Villamosmérnöki Karra, ahol 1982-1990 között a Matematika Tanszék vezetője. 1974-1986 között a BME Közművelődési Bizottságának elnöke.

1985-ben megszerzi az MTA doktori címet. A hazai számítógépek műszaki alkalmazásának egyik mentoraként emlegetik 1995-ben történt nyugdíjazása után a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Számítástudományi és Információelméleti Tanszékének emeritus professora.

Főbb kitüntetései: Brnoi Masaryk Egyetem ezüstérme (1979), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985), a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1995), Egerváry emlékplakett (2005).