Rózsa Pál

1949-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) volt tanársegéd a Borbély Samu által vezetett Matematikai Intézetben.

1950-ben a Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztályára került, mint a műszaki egyetemek alaptárgyainak előadója.

1951-1955 között az MTA Alkalmazott Matematika Kutató Intézetben Egerváry Jenő aspiránsa, később tudományos munkatárs, majd főmunkatárs volt. 1956-ban megvédte aspiránsi disszertációját; 1960-ban az ELTE-n a filozófia doktora lett.
1960-1963 között Egerváry utódjaként a Mátrixelmélet és alkalmazásai csoport vezetője lett. A mátrixelmélet és a numerikus módszerek nemzetközileg ismert kutatója volt.

1963-1968 között az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) Matematikai Főosztályát vezette.

1968-ban egyetemi tanárrá és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építőmérnöki Kar Matematika Tanszéke vezetőjévé nevezték ki. 1978-ban átkerült a Villamosmérnöki Karra, ahol 1982-1990 között a Matematika Tanszéket vezette. 1974-1986 között a BME Közművelődési Bizottságának elnöke volt.

1985-ben megszerezte az MTA doktori címet. 1995-ben történt nyugdíjazása után a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Számítástudományi és Információelméleti Tanszékének emeritus professzora.

Kezdeményezője volt a Bolyai János Matematika Társulat “Numerikus módszerek” nemzetközi konferenciasorozatának.

A hazai számítógépek műszaki alkalmazásának egyik mentoraként emlegetik.

Főbb kitüntetései: Brnoi Masaryk Egyetem ezüstérme (1979); a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985); a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1995); Egerváry Jenő emlékplakett (Magyar Operációkutatási Társaság, 2005); „Pro Facultate” kitüntetés (postumus, BME Számítástudományi és Információelméleti Tanszék).